Őszibarackos pizza

Ebben a 39 fokos melegben csak úgy lehetett a hűtőszekrényt kiolvasztani, hogy minden átvándorolt néhány órára a mélyhűtőbe. A mélyhűtőből kivett sajtot, virslit, teakolbászt tehát gyorsan el kellett fogyasztani. A paradicsom túlélte a frizsider nélküli állapotot, de biztos ami biztos alapon olasz paradicsomszósz készült belőle (a receptjét két hete tettem fel a blogra). Tehát: pizza. S azért őszibarackos, mert vettem olyan kemény őszibarackot, amelyet biztosan befőtt eltevéséhez vásárolnak meg a háziasszonyok, mert kőkemény, íztelen. Zoli ötlete volt, próbáljuk ki a pizzán. Tehát: a tésztához 3 bögre liszt, egyharmad bögre étolaj, 1 bögre langyos víz, 1 kiskanál só, 1 kiskanál cukor, egy szárított élesztő (ha jól emlékszem, Palócprovence pitatésztája, de nekem a legjobb pizzatészta). Amikora tészta megkel, a kiolajozott tepsibe vagy sütőpapírra féltenyérnyi méretű, igen vékony korongokat igyekszem formálni belőle -- kereknek kellene lenniük, de nem sikerültek szabályosra --, ezeket megkenem a paradicsommártással, s félig megsütöm.
Kiszedtem a lerniből a félig sült korongokat, ráraktam  mindegyikre negyed virslit, két szelet kemény őszibarackot,  egy-egy karika teakolbász is jutott mindegyikre. A barackokat letakartam egy-egy vékony sajtszelettel, meg persze minden szabad négyzetcentiméterre igyekeztem sajtot rakni. Megszórtam oregánóval a tetejüket és visszatettem a sütőbe, hogy a sajt ráolvadjon, a tészta biztos megsüljön.