Vettem egy nagyobb patlizsánt, amelyet meghámoztam, karikákra szeltem, enyhén megsóztam, állni hagytam, hogy a csúnya fekete levétől megszabadítsam. Közben fél kiló paradicsomot forrásban levő vízbe raktam, levettem a tűzről, állni hagytam benne két percig, majd leszűrtem. Amikor meghűlt, megszabadítottam a héjától. Mivel nagyon érett volt, nem sikerült szép szeletekre szelni, de nem baj. Egy közepes fej hagymát felaprítottam és olajon megdinszteltem. Egy közepes sütedénybe (jénai) beleszórtam a hagymát és ráöntöttem az olajat, majd a paradicsomot és a levétől megszabadított patlizsánt. Összekevertem, hogy az olaj arányosan jusson az étel minden elemére, kicsit megborsoztam, sózni nem mertem. Volt elég leve a paradicsomnak, nem tettem alá vizet. Volt egy kis csokor kakukkfű, ezt ráraktam. Így is átvette az illatát. Amikor szépen megsült, a paradicsom leve is összesűrűsödött, akkor ledobtam róla a kakukkfüvet. A másik sütőedényben pácolt csirkenyársakat sütöttem (ezt a hentes fűszerezte, én csak kevés olajon, gondolatnyi vizet téve alá megsütöttem.
A kakukkfű aromája gondolom jót tett vele! A mai termesztésű padlizsánokat már nem szoktam sózva állni hagyni, rögtön felhasználom, ezek már nem keserű ízűek, mint anno, nemesítik őket biztos...
VálaszTörlésén még mindig szoktam, biztos ami biztos alapon, mert ráakadhatok a piacon nem nemesítettre is
VálaszTörlés