Árpi kollégám részeges csirkéje krumplival

A vasárnap szent. Nem feltétlenül a szentmisére gondolok most, de ha belekezdenék a fejtegetésbe bizonyára eljutnék a vallásosság megéléséig. Kiskorom óta a vasárnap kiemelt helyet foglal el az életemben. Ez az a nap, amikor egy asztalnál ül a család és az elmúlt hét minden baját elfeledve, mentesen minden sietségtől mentessen tud egymással és bőséges ebéddel foglalkozni. Édesanyámnak hála számtalan fogással ismerkedhettem meg hétről-hétre, az elengedhetetlen levesektől, a sztenderdnek számító kirántott húsokon át, a különféle sültek és köreteik rejtélyes világával, egyre magasabban emelve ama lécet, amely később az önálló élet követelményei között állapodott meg. Olyannyira beleivódott e hangulat lényembe, hogy ha vasárnap valami folytán elmarad a leves, vagy nincs több fogás, sültek, vagy legalábbis olyan ételek amelyeket hétköznap nincsenek az asztalomon, nem érzem vasárnapnak a hétvége utolsó napját.

Szűkös időket élünk. Ezt legjobban télen, a számlák kifizetése után érzem, amikor is az élelmiszerbolt polcai között barangolva elképzelem, hogy milyen jó ebédet készíthetnék, azonban a bevásárlókosár szinte üres marad, míg ennek ellenére a pénztárcám szemmel láthatóan csak vékonyodik. Ha ehhez a hangulathoz csatlakozik egy jó kis téli megfázás, bizony leszűkül az ebéd bőséges lehetőségének gondolata. Így voltam ezzel nemrég, amikor számba vettem, hogy mit főzzek vasárnapi menünek. A finom húsleves mint mondtam, elengedhetetlen, nem is bajlódtam vele sokat, de hát a következő fogás. Volt a hűtőben csirkehát (a combok már rég elfogyasztásra kerültek), de a kirántással ilyen nyavalyásan nemigen kívántam bajlódni, kiváltképp a körettel. Valami egyszerűbb dukált aznapra. Megsütöm egészben.

Nem sokat teketóriáztam, elővettem egy fej vöröshagymát, egy girizd fokhagymát és öt szem burgonyát. A hagymát és a krumplit karikára vágtam, a fokhagymát csíkokra, az a tűzdeléshez kellett. Egy kanálnyi sóból, vegetából, kevéske őrölt borsból és egy-egy csipetnyi curryből, szerecsendió reszelékből meg jófajta édesnemes paprikából gyorspác készült, amivel jó alaposan bedörzsöltem a csirkét, sőt a mellehúsába vágott fokhagymával megtűzdelt kis zsebekbe is került e fűszeres sóból. A csirkét egy órán keresztül hagytam állni, ezalatt pedig nekiláttam a húsleves elkészítéséhez. Végül elővettem egy sütőtálat, aljára pár csepp olívaolajat kentem, ráhelyeztem a karikára vágott hagymát, arra pedig a krumplit, megszórtam a maradék fokhagymával és mindezt óvatosan meghintetem az imént készült fűszersóval és kevéske apróra tört rozmaringgal. Ekkor vettem észre, hogy hűtő mélyén megbúvik pár szem csiperkegomba is, amit nagyobb darabokra vágtam, megszórtam kakukkfűvel és töltelék gyanánt a csirkébe helyeztem. A csirkét a sütőtálba, rá megint pár csepp olívaolaj, lefedtem és mehetett is a 200 fokra előmelegített sütőbe. Félórás sütés után gondoltam egyet és fél pohár sörrel felöntöttem az egészet, legyen már a csirke részeges. Egy órányi sörben párolódás után levettem a sütőtál tetejét, picit megszédültem az illatok észvesztően finom harmóniáitól, megkentem a tál alján gyöngyöző szafttal a csirke hátát, majd visszatettem a sütőbe pirulni.

A végeredmény istenien omlós csirkehús ropogós bőrrel, finom puha, néhol megpirult krumpli, zamatos gombaszeletkékkel. Tálaláskor a hús mellé krumplit halmoztam, rá egy kevés gombát, s mivel kedvesem útközben répafőzeléket is csinált, egy jó kanálnyi abból is került a tányérra a sültek mellé. S mivel az ízekből sohasem elég, mindezt megtoldottam egy darab ectes (savanyított) paprikával, néhány szelet cékla répával és (mivel szeretem az csípős paprikát) egy kiskanálnyi Erős Pistával. Egyszerűen és gyorsan elkészíthető étel, ha pedig valaki nem szereti a fűszereket, pácként megteszi a só-bors-pirospaprika keveréke, rozmaring és kakukkfű helyett használhata majorannát, az olívaolaj helyett pedig kiváló az egyszerű étolaj is. Ami viszont kihagyhatatlan, az a hagyma-fokhagyma-sör hármasa, hiszen tőlük a sült csirke zamatát magába szívó, szinte kenhetően omlós krumpli finomabb lesz, mint maga a csirke. Jó étvágyat! 

DIÓSI Árpád

MEGJEGYZÉS: a csodálatos fotók is Árpi kollégám felvételei