37. lépés: Ha „kell egy kis áramszünet…”
No, már megint a régi nóta jutott eszembe. :) Igazából arról lenne jó ma beszélni, hogy így bő hónap után előfordulhat, hogy túl gyorsnak, soknak érezzük a változást. Ezen egyáltalán ne csodálkozzunk, ha így van. (Persze, ha nincs így, akkor örüljünk neki!) Ha végiggondoljuk, hogy mennyi mindent igyekszünk másként csinálni, mint mondjuk hat hete, hát egészen hosszú listát kapunk. A legjobb új szokásnak is idő kell, hogy gyökeret verjen. Már nagyjából látjuk, hogy mennyi minden befolyásolja az életünket, és mennyi területen lehetne jobban csinálni a dolginkat. De ismerjük a közmondást: Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka. Meg: Aki sokat markol keveset fog. Aztán itt van még ez is: Lassan járj, tovább érsz!
A változtatásoknál fontos szabály, hogy csak annyit változtassunk egyszerre, amennyivel még otthon érezzük magunkat a saját életünkben.
Elárulom nektek, hogy én hat hétig csak az evésidőket gyakoroltam, s csak aztán kezdtem el a gyümölcsreggelit és az ételtársítást. És az összes többi változtatás, amiről itt írok, szép apránként jött. És az egész folyamat a mínusz negyven kilóval másfél évig tartott. És közben a szervezetem úgy ötkilónként „megállt gondolkodni”, ahogy akkoriban mondtam.
Forrás:http://pszichowellness-konyha.blogspot.com
Köszönöm! :)
VálaszTörlés