Nagy Farkas Dudás Erikától

A blogszerző szabadsága - ezt már régen akartam mondani

Blogot írni lehet arccal és arc nélkül is. Névvel, vagy álnév alatt. A blog szabadság és nyitott ajtó mögött élés. Aki ír, azért ír, hogy olvassák, ha csak magának írná, akkor nem rakná föl a netre, maradna a számítógépének titka. Blogbejegyzéshez szólni lehet névvel és arccal, vagy ezek híján elrejtve a hozzászóló személyazonosságát. Az én blogom az én területem, ahol ha tetszik, ha nem, én döntöm el, meddig mehet el a (mindig!) névtelensége mögé bújó kötözködő hozzászóló. Itt sajnos nem érvényesül a szólásszabadság. Még véletlenül sem engedek teret az egyik blogoló sértegetésének a másik részéről - rajtam, vagyis a blogomon keresztül. A számlálót valószínű felpörgetné, mégsem iszap-birkózunk itt! Tehát: minden látogatót szívesen fogadok, aki azért jön, mert valami oknál fogva érdekli, tetszik neki, amit itt (vagy a többi blogomban) talál, de aki nem azt kapja, amit elvár, inkább nézelődjön máshol (nagy a blogvilág!), minthogy napi beszólásait nekem kelljen innét rendre kitörölni. Ezt már régen akartam elmondani, és hosszú ideig éppen ezért kapcsoltam ki a hozzászólási lehetőséget is. A blogjaimat az élet szebbik oldalának alárendelve alakítom, és egyáltalán nem veszem szívesem, ha valaki minduntalan arra figyelmeztet, hogy ez nem a valóság. Ötven éves elmúltam, éppen elég "valóságban" volt részem. Itt ez az én valóságom és itt ilyen. És tudom, nagyon-nagyon sokan így vannak ezzel. Nekik adom közre blogjaimat és őket várom ide vissza szeretettel.

fruzsina-fruzsi.blogspot.com