Egy újságíró arra a legbüszkébb, ha a jegyzeteit, kommentárjait, interjúit dicsérik. S a napilapos újságíró mindig meghökken, sőt kicsit megsértődik, hogy milyen népszerűséget jelent, ha megszólal a rádióban, de nem a saját témakörében, hanem például egy ételrecepttel. A nyáron betért a szerkesztőségbe Csongor, a rádiós kolléga és meghallotta, hogy kávézás közben főzésről váltunk néhány mondatot kolléganőimmel. A főzőcske rovatukhoz kért tőlem néhány receptet. Két hét múlva a piacon az újságárus asszony állított meg a kérdésssel, hogy a réteshez fele-fele arányban használok-e jogurtot és étolajat. Majd mások is jelezték, ,,hallottak a rádióban'', s volt, aki megdicsért, tényleg jobb az én módszeremmel készült rétes. Hát, jobban örültem volna, ha valamely oktatási kommentáromra reagálnak, azt dicsérik...Az undorító önreklám után íme a titok: két deci étolajat és 2 deci jogurtot összekeverek, s a hagyományos olajos és tejes ,,szentelés'' helyett ezzel kenem meg a lapokat. A konyharuhára ráteszem az első réteslapot, fogom az ecsetet és ebből a masszából kenek rá csíkokat, majd a másodikra, harmadikra is. A réteslapok szélére kis zsemlemorzsát szórok, erre teszem a tölteléket, cukrozom, a gyümölcsöt fahéjjal megszórom. Feltekerem a rétest, a kiolajozott tepsibe teszem. Majd a tekercsek tetejét is a jogurtos-olajos masszával kenem meg. Közepes lángom a sütőben szép pirosra sütöm, majd amikor a tepsit kiemelem a sütőből, azonnal letakarom egy tiszta konyharuhával. Ez a másik titok. A rétes így a saját gőzében hűl ki, s ha valaki beleharap, nem repül szerteszét a száraz, vékony tészta.
Szines, egészséges saláta
